Ez az írás lassan és fájdalmasan született, mint az a bizonyos farfekvéses sün, melynek világra hozatalát kölcsönösen egymásnak kívángattuk egykori zenésztársaimmal. Ha valaki ismer, az valószínűleg igencsak meglepődött azon, ami történt... "De hát te annyit tettél azért a zenekarért...". Igen. Engem is meglepett. Aztán már kezdtem unni újra és újra elmesélni a sztorit, és elhatároztam, hogy leírom. Aki kíváncsi rá, elolvassa.

A neten sokféle verzióban keringett, mi történt. Az összeset a srácok kavarták, én eddig hallgattam az egészről. A zenekar azóta kirúgott managementje honlapján, a Rockerek.hu-n, az Iwiw-en és a Myspace-n mind mind más verzióban magyarázták a srácok a bizonyítványt:

    1. közös megegyezéssel váltunk el (Poptorock)
    2. képtelenek voltak összeegyeztetni a zenekart az időbeosztásommal,
ami miatt koncerteket kellett volna lemondani meg pótemberek után
rohangálni (Iwiw)
    3. ugyanez kibővítve azzal, hogy pedig előtte már többször kérték, hogy változtassak a dolgokon
    4. mentálisan instabil és inkorrekt viselkedésem miatt rúgtak ki
(Myspace)

Azóta finom, burkolt, elejtett megjegyzések formájában csepegtetnek nem túl hízelgő dolgokat rólam. Hogy mióta nem vagyok a zenekarban, milyen
jó a hangulat. Hogy mennyi munka (egyébként az én munkám) veszett kárba,
amikor kikapcsoltam a honlapot. Hogy biztos miattam van az is, hogy nem
hívták őket vissza Rockmaratonra. De erről ők nem is akarnak beszélni,
hiszen "nem akarunk szardobálást", nem akarnak rossz arcnak látszani.
Igazából nagyon nincs igazuk, de az igazság látszata számukra a legfontosabb.

De mi is történt valójában?

Miután rávettem magam, hogy megpróbáljam összefoglalni az okokat, amik a kirúgásomhoz vezettek, rá kellett jöjjek, hogy egy 100% objektív és teljes leírás -- ha nem is tenne ki egy Háború és békét -- legalábbis novella hosszúságú lenne (és kb. pont ugyanannyira izgalmas. Szóval körülbelül, sarkítottan, és valószínűleg szubjektíven összefoglalva az történt, hogy a srácoknak együtt és külön-külön összegyűltek sérelmeik irányomban. Ezek kisebb része jogos volt, a nagyobbik részük vitatható. Egyik sem adott okot kenyértörésre. Ezeket mind meg lehetett volna beszélni, és pl. Ricsivel szemben sokkal több ilyen sérelem van, őt mégis elviselik, mert muszáj, ugyanis ő írja a dalokat. Az Avatarban ritmusszekció azonban (ez többször is elhangzott) cserélhető, hiszen a lényeg Tomi és Ricsi, meg kisebb mértékben Szaszkó. Így hát a problémák megbeszélése helyett inkább megbeszélték egymás közt, hogy akkor nekem mennem kell, majd a próbán az összes sérelmüket a képembe vágták.

Akkor most miért is?

Ha félretesszük az összes csip-csup dolgot, amelyek egy része évekkel a kírúgásom előtt történt, marad kb. két dolog, ami ellenem szólt:

2. A srácok úgy érezték, hogy nem osztom lelkesedésüket az általuk "profi zenélés"-nek tartott haknizás és a szemük előtt meglebegtetett nemzetközi karrier iránt. Valamint úgy gondolták, hogy mivel a haknizásból úgyis lesz pénz, arra, amit eddig nekik ingyen megcsináltam, már nincs szükség.
1. Én a zenekarban töltött három év alatt elkezdtem érdeklődni a stúdiózás és profi hangtechnika után. Ennek gyümölcse az első lemez is. Bár a lemez készítése tanulópénz volt és rendkívül sokáig tartott, mégis megalapozta a csapat ismertségét, vagyis még most is "ebből élnek". Ennek ellenére a felvétel körüli konfliktusok és saját műszaki analfabetizmusuk miatt a srácok lelkesedés helyett félelemmel vegyített, alig leplezett ellenszenvvel figyelték ilyen irányú próbálkozásaimat. Halálosan megsértődtek például, amikor be mertem vállalni egy másik zenekar demójának újrakeverését, pedig én szívesen csináltam volna az Avatart is, ha hagyják.

Miután közölték velem, hogy akkor ki vagyok rúgva, és hazacuccoltam a teremből, aludtam egyet a dologra. A következő pár napban végigtelefonáltam mindenkit, mondván, ez így nem jó senkinek, beszéljük meg, stb. Aztán újra megbeszélték egymás közt, hogy úgysem tudok megváltozni, és a döntésük végleges.

Én akkor borzasztóan nagyot csalódtam a srácokban. Nem gondoltam volna, hogy ennyire nem jelent nekik semmit a barátság, amelyről éveken át annyit beszéltek. Hogy ennyire csak az érdekeik vezetik őket. A zenekar az életem egyik legfontosabb része volt. Három év rengeteg munkája volt benne (logo, lemez, honlap, flyerek, házilag otthon eszkábált, mégis viszonylag profi megjelenésű demó, stb, stb, stb). Őket a mai napig ennek a munkának az eredménye viszi tovább előre, mégis egy teljesen egyoldalú "nehéz döntés"-sel kizártak ebből. Ennek ellenére mégis úgy gondolták, elvárhatják tőlem, hogy segítsem őket a "zenekar", és a "rock'n'roll megmentésének szent célja" érdekében (A rock'n'roll egyébként köszöni szépen, jól van, és nincs szüksége önjelölt megmentőkre, de ez egy más kérdés ). Én viszont úgy gondoltam, ezt a békát nem nyelem le. Ha sikert akarnak, dolgozzanak meg érte.

Mi történt azóta?

Azóta a srácok szemében én vagyok a szar arc, aki óriási eszmei kárt okozott a zenekarnak. Főleg azért, mert rájöttek, hogy honlapot csinálni, stb, stb mégsem megy olyan gyorsan, mint gondolták. Valamint dolgozni kell vele, amit ők nem szeretnek. Beszélni a teendőkről, illetve basztatni azt, aki dolgozik, annál inkább. Igaz, a munka nagy részét valószínűleg most is egy haver csinálta nekik ingyen, szóval bizonyos dolgok nem változnak

Azóta a nemzetközi karriert is polcra tették a srácok, a managementet meg kirúgták, mert pénzbe került, és nem hozott azonnali, átütő sikert. Meglett az új srác, aki biztos jobban ráér, mint én, hiszen csak három másik zenekara van  Talán az ő közbenjárásának köszönhető, hogy Pataky Attila beváltotta másfél évvel ezelőtt tett ígéretét, és meghívta őket az Edda elé, talán nem. Ironikus, hogy ez még mindig az általam összerakott lemez érdeme, és az is, hogy talán az egész zenekarból én hittem benne a leginkább, hogy ez lehetséges anélkül, hogy százezreket kéne fizetni érte.

Az azóta eltelt majdnem fél év alatt a srácoknak még mindig nem sikerült megcsinálni a komplett honlapot, pedig most nem lehet rám kenni, hogy nem csinálom.  Úgyhogy most azért az én hibám az egész, mert nem voltam hajlandó nekik átadni a készet. Ennek kapcsán nagyjából ki is írtak a zenekar történelméből. Viszont most már legalább tudják, mennyi meló van vele.

Ami a fellépéseket illeti, azóta sem történt semmi olyan, ami indokolta volna a kirúgásomat az időbeosztásra való hivatkozással. Volt kb. három koncertjük, lesz kb. három koncertjük. A nyár biztos más lesz, főleg ha mindent elvállalnak, ami fizet valamit, de mindent meg lehet oldani, ha van akarat és a kompromisszumkészség. Meg barátság. Részükről meg pont ez hiányzott.

Többen kérdezték tőlem, hogy akkor mi lesz, meddig leszünk haragban a srácokkal, stb. Én a magam részéről a mai napig rosszul vagyok, ha rájuk gondolok. Biztos léptekkel indultak el a képmutató, pénzt és érdeket szem előtt tartó megélhetési zenélés irányába, amit ők azonosítanak a profizmussal. Közben tovább énekelnek mindenféle szép dolgokról, mint pl. hogy  "Testvér a testvérét nem árulja el". És talán még el is hiszik mindezt, és nem tűnik fel nekik, hogy szinte egyikük sem úgy él, hogy a saját elveiknek megfeleljenek. Főleg Ricsi nem, pedig ő írja a legtöbb szöveget.

Ami engem illet, az én lelkiismeretem tiszta. Ha rólam rosszat akarnak mondani, előhozhatnak kb. két komolyabb késést és egy fesztivált, ahol részemről túlságosan jól sikerült az előre megbeszélt berúgás. Az ő házuk táján sokkal több dolog van, ami kínos lenne, ha kiderülne, és itt nem "Belső román balladája" kaliberű dolgokról van szó. Ennek fényében például különösen jól esett, amikor megpróbálták a barátnőm fejébe ültetni az ördögöt, hogy én egy hónapja nem is jártam próbára, és akkor hol is voltam tulajdonképpen. Pedig ők azok, akiket a feleségeik nem engednek el felügyelet nélkül koncertezni.

A barátságot meg nem én rúgtam fel, én csak visszaadtam a szívességet. Ezért a srácok is rettenetesen megsértődtek rám, én szintén melegebb helyekre kívánom őket, amivel nem Görögországra vagy Tunéziára gondolok. Szóval ez van. Igény hiányában egy darabig biztosan nem állunk szóba egymással, és egyelőre nincs is miről. Ezzel az írásommal meg biztosan nem fogok magamnak újabb barátokat szerezni, de legalább akik ismernek, megértik talán, hogy néznek ki a dolgok az én szemszögemből. Akárhogy is, legalább nem kell elmesélnem mindenkinek az egész drámát, mert már a falra mászom tőle.

Rock'n'roll!
efti